Városunk

Városunk

Pacsa fekvése

Pacsa a Principális-csatorna völgyének keleti peremén terül el, a Zalai-dombság lejtőin. A település kelet-nyugati irányban keresztezi a 75-ös másodrendű főút, amelyre Nagykanizsa felől egy fontosabb, illetve több kisebb, a szomszédos településekkel összekötő mellékút kapcsolódik. Autóbuszok kötik össze Nagykanizsával, Zalaegerszeggel és Keszthellyel. Továbbá a környező településekről érkező járatok is ide tartanak.

A település története

Valószínűleg honfoglaláskori település. Temploma a 13. századtól működött, és a 14. században további két kápolna épült mellé. Ez jól mutatja Pacsa tekintélyes méreteit, ám mivel a környéken Zalaszabar volt a központi település, mezőváros nem fejlődhetett belőle. 1556-ban a birtokok nagy részére a Chany család tette rá a kezét, azonban 1593-ban a település nagy része a Belowitsokhoz jutott. A 17. században rengetegszer cserélt gazdát, mindazonáltal komoly fejlődést mutatott, többszöri jobbágytelepítéssel lakossága nagyban nőtt. Ekkor honosodott meg a szőlőművelés is. Az 1570-es években azonban Pacsa is török kézre került, és ez az 1590-es évekig visszavetette a település fejlődését. Az újratelepedés viszonylag gyors volt, bár a magas adók kis mértékben hátráltatták.

Az 1740-es években szerveződött csak meg az egyház az evangélikusok és katolikusok által lakott településen. Ekkora alakult ki Pacsa vezető szerepe a térségben. Az 1760-as években a jobbágyok többször is előnyös szerződéseket kötöttek a földesurakkal, folyamatosan kedvezőbb feltételeket biztosítva maguk számára. Így a század során folyamatosan gyarapodott a település. 1773-ban azonban egy újabb szerződés született az Esterházy uraság és a jobbágyok között, amely minden, korábban eltörölt terhet előírt a jobbágyok számára. Így az 1870-es évekig mérsékelt volt a fejlődés. Nagy irányú gyarapodása a Kiegyezés utáni közigazgatási rendszer kiépültének volt köszönhető, illetve a vasút kiépültének. Ekkor a település járásszékhely lett, lakossága nagyban gyarapodott. A századfordulón megindult az iparosodása is. Az 1920-as évekre már gőzmalom, tégla-, sajt-, vajgyár és fűrésztelep működött Pacsán, de az Esterházy és Festetics majorságok is nagyban hozzájárultak a gazdaság élénkítéséhez. Mindazonáltal a lakosság zöme rossz körülmények között élt, így az elvándorlás is megindult az 1930-as évektől. A gazdasági világválság idején többször zavargások törtek ki a földesurak és az iparosok ellen. Az 1945-ös földosztás átmenetileg orvosolta a helyi problémákat. Bár központi jelentősége megmaradt, a megyén belüli jelentősége nagyban csökkent. Csak az 1990-es években történt infrastrukturális beruházások fékezték valamelyest az elvándorlást.

Az új évezredben azonban már pozitív változás mutatkozott a településen, Pacsa 2009-ben városi rangot kapott.